A bolognai nem is bolognai?

Egyik legkedveltebb tésztafélénk, legalább is a húsimádók körében biztosan, a bolognai spagetti. Ízletes paradicsomos szósz, íncsiklandó darálthús raguval (sokan úgy készítik, hogy fele-fele a marha-és sertéshús) és a jól ismert „méteres” tésztával. Tetején reszelt sajt van általában, bár van, aki ezt szándékosan lehagyja róla, hogy a jellegzetes-fűszeres paradicsomszósz íze fokozottan érvényesülni tudjon.

A szósz alapja a soffrito. Összetevői a hagyma, a zeller és a sárgarépa, melyet olívaolajban párolunk, s ez után adjuk hozzá a marhahúst. Ha összefőtt, akkor jöhet bele a tejszín és később a fehérbor. Amikor már majdnem elkészült, akkor adjuk hozzá a paradicsomot, a vajat és a megfelelő mennyiségű sót. Amikor készen vagyunk, jöhet a tálalás. Egy kis frissen őrölt bors és só, közvetlenül fogyasztás előtt – képes igen erőteljes módon kihozni az ízeket, ajánlott kipróbálni! Száraz vörösbor illik hozzá, ami persze stílusosan, olasz tájbor is lehet!

Ez tehát – nagyjából persze és a jellegzetes fűszerek nélküli – a hivatalos recept.

Ami az eredetét illeti, az viszont sokak számára meglepő lehet. Az történt ugyanis, hogy ez a remek étel Olaszországban az arab hódítókkal együtt jelent meg, ők kezdték el főzni bevándorlásuk idején, méghozzá Szicíliában. Bolognában ez az étel sosem létezett. A bolognaiak miután megismerték az ételt, a ragut lasagne tésztával szolgálták fel, s teszik ezt a mai napig is! Holott a hivatalos bolognai spagetti egyértelműen durumtésztával tálalandó, az íz testességének fokozása miatt. A durumtészta pedig Nápolyból származik, mivel ott a klíma már annak idején is sokkal jobban kedvezett a durumbúza termesztésének.

Szóval, a bolognai mégsem bolognai. Eredendően még csak nem is Olaszországból származik, ahogy láthatjuk. Ez a tény azonban íze és népszerűsége szempontjából semmit sem jelent, bátran kimondhatjuk. Nekünk a lényeg, hogy elég gyakran fogyaszthassunk belőle, és hódolhassunk általa a gasztronómia nyújtotta élvezeteknek.